Fernando Alonso három alkalommal (2007, 2010, 2012) is az utolsó versenyen bukta el a Forma-1-es világbajnoki címet, így a sok balszerencsés verség után boldogan fogadta el a sorstól a szerencsés Le Mans-i diadalt.

 

A 2005-ben és 2006-ban megszerzett világbajnoki címek után rendkívül pechesen alakult Fernando Alonso F1-es pályafutása, mert a következő években háromszor is az évadzárón bukta el a vb-trófeát.

Ezután előbb a Ferrari, aztán a McLaren nem tudott képességeihez méltó autót biztosítani neki, vagyis F1-es karrierje utolsó tíz évét a balszerencsés események és csapatváltások határozták meg.

A spanyol klasszis ezért a motorsport más kategóriáiban igyekszik vigaszt találni, és a hétvégi Le Mans-i 24 óráson a sors kompenzálta is valamelyest a sok peches szituációért, mert ezúttal jókora szerencsével nyerte meg a legendás viadalt.

A Toyota másik egysége ugyanis hiába volt végig gyorsabb Alonsóéknál, a verseny utolsó órájában defektet kapott, és mivel a csapat először nem a hibás kereket cserélte le, annyi időt vesztett, amivel Jose Maria Lopezék elbukták a diadalt. A spanyol azonban így is örült az első helynek:

„Nem volt elég jó a tempónk, a másik autó összességében gyorsabb volt nálunk, ezért talán nem érdemeltük meg a győzelmet, de a szerencse hozzásegített minket.”

„Más alkalmakkor ugyanakkor én is az utolsó pillanatban buktam el vb-címeket az F1-ben, szóval tudom, milyen érzés. Amikor az ember az egyik oldalon van, szomorú, amikor a másikon, boldog. Most szerencsés voltam, az F1-ben viszont gyakran nagyon peches, szóval ki kell élveznünk ezt a pillanatot.”

„Le Mans-ban bármikor, bármi megtörténhet. Soha nem szabad feladni, minden kör nagyon fontos. Inkább legyél két perc hátrányban, mint két perc tíz másodperc hátrányban, mert végül ezen is múlhat, hol végzel. Ez a verseny 24 órán és 5500 kilométeren át tart.”