A megbízhatósági vb (WEC) 2015-ös bajnoka, Mark Webber elismerte, a versenyek közben érzett félelem is szerepet játszik abban, hogy az idény végén szögre akasztja bukósisakját. A korábbi F1-es sztár nem akarja tovább kísérteni a sorsot.

 

 Bő 25 éves autóversenyzői pályafutása alatt Mark Webbernek szinte minden kategóriában kijutott az ijesztő balesetekből a Le Mans-i és F1-es szaltózásoktól kezdve interlagosi WEC-es horrorbukásig. Utóbbi, 2014-es ütközése után sokáig kórházban lábadozott, idén pedig csapattársa, Brendon Hartley silverstone-i óriási balesetét kellett végignéznie a garázsban ülve.

Ezek a momentumok egyre inkább megszilárdították benne a visszavonulás gondolatát. „A brazíliai bukás borzalmas volt feleségem, Ann számára – emlékezett vissza az ausztrál sztár. – Igazán nehéz pillanatokat kellett átélnie a tévé előtt, és akkor tényleg szerencsés voltam, mert óriási volt a becsapódás. Azután következett a leghosszabb rehabilitációs időszakom, idén pedig jött Brendon balesete…”

„Az elmúlt időszakban az autóban ülve többször feltettem magamnak a kérdést, hogy valójában miért is ülök az autóban. És ha az emberben ez a kérdés megfogalmazódik, ideje visszavonulnia. A versenyhétvégéken egyre többször vetődött fel bennem, hogy szívesebben lennék valahol máshol.”

Webber kitért Le Mans-nal való kapcsolatára is, ahol 1999-ben kétszer is óriási balesetet szenvedett, és ahová F1-es karrierje után nagy reményekkel tért vissza. Bár a Porsche 2015-ben és 2016-ban is győzött a 24 órás viadalon, egyszer sem az ausztrál pilótával a volán mögött, így végérvényesen kijelenthető, hogy a sors valamiért nem akarta az ő sikerét a kultikus helyszínen:

„A 99-es verseny volt karrierem egyik legnehezebb pontja, mely után nagyon nehezen álltam fel a padlóról. De hogy őszinte legyek, általánosságban véve sem kedveltem a Le Mans-i versenyt körülölelő két hetet. Talán ez a verseny és én sosem szerettük egymást igazán. De nincs hiányérzetem, mert a Porschét én is nagyban hozzásegítettem a két győzelemhez az autón végzett fejlesztőmunkámmal.”