Sokan nem ismerik Simon Pagenaud történetét. A francia pilóta idén, 32 évesen felért a csúcsra és az IndyCar bajnoka lett. Nem volt könnyű útja, megjárta a LeMans sorozatot, versenyzett a Formula Renault világában is és végre, 15 év profi pályafutás után hazaért. Hatalmas nyomás került le a válláról, ezt az is bizonyítja, hogy miután megnyerte a bajnokságot, csak annyit mondott:,,Áldott vagyok.”

 

Ahogy korábban írtuk: a duplapontos sonomai szezonzáróra készülve már csupán két versenyzőnek, Simon Pagenaud-nak és Will Powernek volt matematikai esélye az IndyCar 2016-os bajnoki címére, a francia versenyző azonban esélyt sem hagyott penske-s csapattársának.

Már pole pozíciójával is jelezte riválisának, hogy kemény küzdelemre kell számítani ellene, a versenyen pedig a rajttól fogva magabiztosan vezetett. Már ekkor gyanítható volt, hogy Pagenaud-t nem lehet megállítani, és amikor Power autójában a 36. körben elkezdett rakoncátlankodni a váltó, szinte biztossá vált a francia bajnoki címe, amely végül egy domináns győzelem után született meg. Visszatérve a beveztőnkhöz.

A 32 éves pilóta hosszú utat járt be, míg felért a csúcsra, hiszen társaihoz hasonlóan ő is nagyon korán kezdte a versenyzést, a hangos sikerek azonban eddig elkerülték.

 

Bajnok lettél, hogy érzed magad?

Kívülről talán nem látszik, de belül dúlnak az érzelmeim. El se hiszem, hogy ezt elértem. Amikor egy olyan csapathoz csatlakozol, mint a Penske, akik szállítják a legjobb autókat, ellátnak a legjobb felszereléssel, akkor a te feladatod az, hogy a legjobban csináld a munkád. És amikor olyan ellenfeleid vannak, mint Helio Castroneves, Will Power, Juan Pablo Montoya, akik a legjobbak világon, akkor saját magadat is hergelned kell. Feszegetni a határokat, és jobban megismerni magad, hiszen ugyanabban az autóban versenyeztek.

A tavalyi egy igazi tanuló év volt, nekem is, és a csapatnak is. Rájöttem, hogy vannak olyan területek, amikben fejlődnöm kell, nem is keveset. Ezen dolgoztam, egész télen. A csapat, és a kis környezetem is nagyon sokat segített. Főleg Kyle Moyer és a versenymérnököm, Ben Bretzman. Közösen dolgoztunk ki egy stratégiát az idei évre, és ez működött. Hasonlóan 2010-hez, amikor a LeMans szériában nyertem.

Nagyon bejött neked a csapatváltás. Könnyű volt?

Hülyeség volt azt képzelni, hogy könnyű lesz a váltás. Először volt az, hogy a Penske négy autót is indít egy idényben, és ki kellett találnunk, hogy a régi csapattagok, hogy tudnak együtt dolgozni velünk újakkal a csapaton belül. Olyan ez mint egy focicsapat. Meg kell találni a megfelelő kémiát egymás között. És kell a tökéletes összhang.

Eltartott egy kis ideig, mire ez kialakult, de utána tudtuk, hogy mit tudunk, és mit nem tudunk megcsinálni csapatként. Ebben az idényben remélem azt a Pagenaud láttuk, akit most már mindig fogunk. Én mindenképpen ezen fogok dolgozni.

Régebben, úgy beszéltél az IndyCar-ról, hogy te sosem fogsz ide eljutni, nem neked való, és más terveid vannak…

Igen, persze. Hazudtam.(nevet) Hamar rájöttem, hogy nekem még van keresni valóm más sorozatban is. De nem bánom, mert abban az időszakban, amikor a LeMans sorozatban versenyeztem, rengeteget tanultam. Úgyis mondhatnám, hogy Gil de Ferran, az én Yodám. A közös munka során, kiteljesedtem versenyzőként. Megértettem, hogy miről is szól valójában a versenyzés. Nem csak arról, hogy jobbra-balra fordulsz, meg tépsz az egyenesben.

Azt hiszem, ez az időszak nyitotta ki a szemem, azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene csinálnom. És most, hogy végre elértem mindezt, már kicsit vicces is visszatekinteni erre az időszakra, mert mindig rájövök, mennyit köszönhetek Gilnek.

 Idén nagyon sokat harcoltál Will Power ellen, mi a véleményed róla?

Will egy nagyszerű pilóta, így még elégedettebb vagyok, hogy őt sikerült legyőznöm. Mindig úgy gondoltam rá, mint a sebesség mintapéldájára, főleg az IndyCarban. Emlékszem, először 2005-ben versenyeztem ellene, még a Formula Renault sorozatban. Sokkal gyorsabb volt, mint Robert Kubica, aki még az F-1-ben is versenyzett, sőt futamot is nyert.

Kubica és Hamilton mellett, Will még az a pilóta aki fenn van, a legtehetségesebb pilóta listámon. Ezért is tartom nagy dolognak, hogy ellene tudtam nyerni. De rögtön hadd tegyem hozzá, nem volt könnyű szezonja, megvoltak a jó és a rossz pillanatai. Barátomnak tartom, és nagyon tisztelem, a tiszteletünk egymás iránt pedig egyre nagyobb. Év elején rögtön az első futamon nem állhatott rajthoz, és onnan jött vissza. Hihetetlen mennyire kitartó, lenyűgözött amit csinált.

Jövőre új sofőrje lesz a kettes autónak. Ez mit jelent? Juan Pablo visszavonul?

Én nem tudom, nem is szeretnék ezzel foglalkozni… Azt viszont elmondhatom, hogy kiváló volt köztünk az összhang idén. Rengeteget segített nekem az oválpályákon való versenyzésben. Igazi tanár volt. Helio olyan, mint egy igazi apa, mindig ott van, és kíváncsi hogy minden rendben van e. Csodálom a fickót, minden nap olyan boldogan kel fel, mintha semmi gondja nem lenne, és évről évre jobban vezet. Nem tudom, hogy csinálja.(nevet)

De a Willel való kapcsolatom más. Ugyanaz a hátterünk, és egymást sarkalljuk állandóan, jobb és jobb teljesítményre. Mind a négyünknek vannak értékeink és hibáink. Nagyon érdekes látni például, hogy mennyire másképpen dolgozunk. De valahogy együtt mégis nagyon jól tudunk. Nem emlékszem, hogy valaha bármi probléma lett volna köztünk. Semmi vita, semmi. Ez egyszerűen csak egy pokoli jó év volt számomra, egy pokolian jó csapatban, pokoli jó csapattársakkal körülvéve…

(a www.motorpsort.com alapján)