Egyike azon kevés dél–amerikai pilótának, akik nem csupán saját földrészükön szereztek nevet maguknak, hanem Európában, Ázsiában és Észak–Amerikában is. 2017-ben azonban – ahogy arról már írtunk itt a motorsprt.reblogon – csak az Indy 500-on indul. Kár lenne, ha visszavonulna a korábbi F1-es versenyző? Vagy erről szó sincs? Ez is kiderül ebből a beszélgetésből. 

 

Ahogy oly sokan, Montoya is először a gokartozásban  próbálta ki magát az édesapja bíztatására. Montoyanak annyira bejött ez a szakág, hogy azonnal bizonyított. Több sorozatot is megnyert a gokartosoknál és egyre feljebb kapaszkodott a nyitott-karosszériás autók ranglétráján is. Olyan sorozatokban bizonyított, mint a Formula Renault vagy a Formula 3000. Aztán jött a nagy lehetőség, a Williams elhívta egy tesztre és a többi, ahogy mondani szokták, már történelem. A Formula 1-ben eltöltött öt év alatt 94 versenyen vett részt, 13 pole pozíciót szerzett, 7 versenyt nyert, 30 dobogós helyezés és 30 leggyorsabb kör mellett.

Az utóbbi időben, az Indy Carban bizonyította, hogy még mindig komolyan számolni kell vele a versenyzés világában. 11 dobogós helyezést, 3 pole pozíciót, és 5 győzelmet szerzett. A győzelmek között az Indy Car legnívósabb futamát a híres Indianapolisi 500-ast is behúzta, méghozzá első próbálkozásra. 

Most viszont megváltoztak a dolgok, jövőre csak az Indianapolisi 500-ason vezetheti majd a Penske egyik autóját. Montoyanak több lehetősége volt, hogy mégis egész évben versenyezhessen, ő azonban ezeket visszautasította. 

Hiába csak egy futamon vehetek részt, még mindig így, a Penskevel a legnagyobb az esélyem, Indy 500-at nyerni. Náluk van a legjobb autó, és a legjobb szerelők, szóval ők a legjobb csapat. Egyébként nem zavar, hogy csak ennyi időt kell autóban töltenem, többet lehetek a családommal, és segíthetek a fiamnak a gokartos karrierjében. 

A kedvenc fogalmazzunk úgy, ’’idézetem’’ tőled, az első Indy 500-asod előtti este volt. Az valamiért nagyon megragadt bennem. Emlékszel, hogy mit mondtál?

Húú várj, így nem ugrik be elsőre. Ja, de megvan. Azt mondtam, hogy ez csak négy kanyar, és mindegyik tök egyforma.(nevet) Igen, és ezután másnap úgy nyerted meg első próbálkozásra a versenyt, hogy a 200 körből,

160-at az élen töltöttél…

Hát igen, én már csak ilyen vagyok, nem szeretem túlaggódni a dolgokat, az nem vezet jóra.

Kiskorodban, ki volt a példaképed? Kire néztél fel úgy igazán?

Ayrton Senna. Egyszerűen csak csodáltam, hogy milyen gyors, mennyire agresszív, és még a rosszabb autókkal is mennyire eredményes volt. Amikor elkezdtem a versenyzést, mindenképp olyan akartam lenni mint ő.

Ha már dél amerikai pilótáknál tartunk, volt azért Sennán kívül más eredményes pilóta is. Ott van például Juan Manual Fangio, aki ötszörös világbajnok volt. Találkoztál vele valaha?

Nem, én őt nem is tartottam akkora példaképnek. Sokkal másabb időszakban versenyzett, sose láttam ahogy versenyzik. Ő inkább édesapám korosztálya volt.

Ahogy haladt előre a karriered, mikor érezted úgy, hogy világszinten is eredményes tudnál lenni? Mi volt a fordulópont?

Nekem a versenyzés mindig a szenvedélyem volt. Keményen dolgoztam, és amikor nyertem is, itt vagy ott, akkor sem voltak illúzióim. De amikor megnyertem az első versenyemet a CART sorozatban, akkor már éreztem, hogy igen, bennem nagyon is sok van és ebből akár meg is tudok majd élni.

Annyiféle sorozatban nyertél, hogy olyan mintha egyszerre 6 emberrel beszélgetnék. Vegyük sorra, versenyeztél a CART-ban, a Forma 1-ben, a NASCAR-ban, a Daytonában, a Formula 3000-ben, és az Indycarban. Hogy hasonlítanád össze a nyitott karosszériás autókat a sportautókkal, vagy a NASCAR-ral?

Igen, nagyon szerencsés voltam. Ezek az autók mind nagyon jók. De az IndyCar, az nálam egy más kategória, az autókban hatalmas erő van, szinte legyőzhetetlennek érzi magát az ember velük. És a leszorítóerő… el se hittem, hogy van olyan ami jobban tapad mint egy F-1- es autó. 

Daytonában, a 24 óráson már háromszor is nyertél, olyan csapattársakkal mint, Scott Pruett, vagy Salvador Duran. Mennyire szereted ezeket a versenyeket, amik több órán keresztül tartanak, és ilyen nagy távon mentek? 

Nagyon nehéz, mert itt nem csak egyedül versenyzel, hanem a csapattársaid sorsa is függ tőled. Ha én hibázok, azzal az egész csapat versenyét elrontom, tehát ez nem csak rólam szól, hanem a többiekről is a csapatomban. Ha itt hibázol, az nagyon égő tud lenni, és szégyenbe hozod nem csak magadat, hanem a többieket is.

Rengeteg pályán versenyeztél már a világon. Melyik az, amit ’’hazai’’ pályádnak érzel? És van olyan, amin reméled, hogy soha többet nem kell versenyezned?

Nincs igazán hazai pályám, ami legközelebb áll hozzám az talán a Miami Homestad pályája. De arra se igazán mondhatom, hogy hazai pálya, szóval azt hiszem, nincs olyanom. Ha pedig arról van szó, hogy melyik pályákat nem szeretem, akkor abba kell hagynod a jegyzetelést.(nevet)

Van olyan dolog amit megbántál a pálya futásod során? Úgy értem, hogy elmulasztottál egy lehetőséget, vagy rossz csapatot választottál, esetleg rossz szériát…

Nem, nincs olyan amit megbántam volna. Nem mondhatom azt, hogy ezt vagy azt kellett volna tennem. Elégedett vagyok a döntéseimmel, nyugodtan alszom esténként. 

Mi maradt még Juan Pablonak? Mik a céljaid így a karriered végéhez közeledve? Mit szeretnél még elérni?

Versenyeket nyerni! Minél többet! És szeretnék még legalább egyszer bajnok lenni! Mindent meg fogok tenni, hogy ezeket a célokat elérjem.

Mi lenne a tanácsod a feltörekvő versenyzőknek, hogy ne csak befejezzék a futamot, hanem nyerjenek is?

Sose vezessenek ész nélkül! Mindig koncentráljanak az adott feladatra 100 százalékosan. Az emberek nem tudják, hogy ez a sport mennyire mentális is, és nem csak fizikai. Ha mentálisan a helyén van az ember, akkor mindent ki tud számolni, és el tud érni. 

És mi a tanácsod a sok latinó férfinak és nőnek, akik annyira felnéznek rád?

Semmit sem adnak ingyen az életben! Ha el akarnak érni valamit, akkor álljanak fel, és tegyenek érte! Senki más nem fogja megtenni helyettük.