Maga Alex Zanardi sem akarta elhinni, hogy az ötödik helyen ért célba a DTM múlt hétvégi misanói fordulójának második versenyén. Az olasz sztár azt hitte, csak viccel vele a BMW.

 

Alex Zanardi már számtalanszor bebizonyította pályafutása során, hogy számára nincs lehetetlen, és ennek újabb tanúbizonyságát adta a DTM múlt hétvégén megrendezett misanói fordulóján.

Az olasz legenda beugróként vehetett részt a nívós sorozat egyik versenyhétvégéjén, melyre a BMW egy speciálisan átalakított autóval készült. Zanardi 2001-ben egy súlyos CART-balesetben vesztette el mindkét lábát, ám nem adta fel, és különböző sorozatokban azóta is sikerrel versenyez.

Az 51 éves pilóta azonban nemcsak a motorsportok világában aktív, hanem a kerekesszékes versenyeken is sikert sikerre halmoz: mind a londoni, mind a riói paralimpián aranyérmet szerzett.

A DTM-es szereplés is régi vágya volt, amelyről már épp kezdett lemondani, amikor tavasszal megcsörrent a telefonja, és felajánlották neki, hogy vendégindulóként szerepelhet a misánói fordulón a BMW színeiben.

Az olasz egy percig sem hezitált, és bár arra számított, hogy mindkét versenyen a vert mezőnyben lesz majd, a változékony körülményeket szenzációsan kihasználva a második futamon ötödikként intette le a kockás zászló, amelyet ő maga sem akart elhinni.

A csapatrádión így fogadta a hírt: „Ez a hétvége legjobb vicce! Biztos csak vicceltek velem. Öreg ember vagyok én már, ne játszatok velem!”

Az autóból kiszállva aztán meggyőződhetett róla, hogy a kaotikus versenyen valóban ilyen előkelő helyen ért célba, így természetesen nagyon boldogan nyilatkozott: „Igazán örülök ennek az eredménynek. Az én koromban nem számíthatok rá, hogy sok ilyen sikerben lesz még részem. A tempóm nagyon jó volt, és nem is igazán tudtam, mit gondoljak, amikor a többiek sorra tűntek el előlem.”

„Igazán hálás vagyok ezért a lehetőségért a BMW-nek, ők mindig is hittek abban, hogy képes vagyok rá. Ez a bizalom nagy ajándék, és nagyon örülök, hogy meg tudtam hálálni. Hálás köszönet a DTM-nek is, amiért tárt karokkal fogadtak. Ötvenegy évet vártam erre az élményre, de végül megkaptam!”