Nem elég, hogy bő két hete maga is brutális balesetet szenvedett Indianapolisban, Sébastien Bourdais-nak a hétvégén még társai életéért is aggódnia kellett a szerinte nevetségesen veszélyes texasi versenyen. A francia versenyző kőkemény kritikája.

 

Sébastien Bourdais-nak kezd elege lenni belőle, hogy a brutális balesetek és a tragédiák sem késztetik gondolkodásra az IndyCar vezetőit. A francia azon akadt ki, hogy a hétvégén megrendezett texasi versenyen a pilótáknak a rövid pálya miatt elképesztően közel kellett haladniuk egymáshoz, így a zsúfoltság nagy balesetekhez vezetett.

2011-ben Dan Wheldon hasonló típusú versenyen vesztette életét, és ezúttal is annyi ütközést okoztak a különböző tömegjelenetek, hogy a 22 versenyzőből mindössze nyolcan értek célba, és csupán egy kiesést okozott műszaki hiba. Az Indy500-as időmérőjén hatalmasat bukott Bourdais – aki még mindig sérüléseiből lábadozik – kőkemény kritikát fogalmazott meg az IndyCar vezetői féle.

„Hiba volt megrendezni a versenyt, egy nagy sz*r volt, és ezt mindnyájunknak tudni kéne. Az egész verseny alatt remegtem és imádkoztam, hogy senki ne sérüljön meg. Néhány éve, különösen abban az időszakban, amikor elvesztettük Dant, megegyeztünk benne, hogy nem futunk többé hasonló stílusú versenyeket. Ennek ellenére továbbra is hallok és olvasok olyan megjegyzéséket, amit nem is akarok elhinni. Az emberek azt mondják, hogy ’ez nagyszerű, micsoda show!’, én pedig nem is értem, hogy lehet ennyire rövid a memóriájuk.”

„Mintha már nem bizonyosodott volna be számtalanszor, hogy nyitott kerekű autókkal nem lehet olyan típusú versenyeket futni, mint a zártakkal anélkül, hogy kockára tennénk a versenyzők életét! Nyilvánvalóan semmiből sem tanulunk, vagy csak naivak vagyunk. Ezek után szerettem volna, ha az emberek kiállnak és beismerik: ’nagy hiba volt megrendezni a texasi versenyt, örülünk, hogy túlvagyunk rajta, soha többé nem követjük el ezt a hibát.’ Erre mit kell olvasnom?! Hogy milyen nagyszerű show volt. Pedig ez már rég nem a showról szól. Ez csak addig szól a mókáról és a kacagásról, amíg valaki meg nem hal. Aztán mit csinálunk?”

„Tudom, hogy a probléma abból is fakad, hogy a versenyzők sosem jutnak egységes álláspontra, amit aztán közölhetnének a szervezőkkel. Azt is tudom, hogy most én leszek a f*sz, hogy elmondtam mindezt, de nem érdekel. Egyszerűen csak azt remélem, hogy a sorozat vezetői a helyes következtetéseket vonják le Texas után, mert ha nem, az elképesztő hülyeség lenne a részükről.”