motorsport

Az észak karolinai kisváros Ellerbe nem szűkölködik a NASCAR zseniktől. A helyi fiú, Benny Parsons nemrégiben került be a NASCAR Hírességek Csarnokába. Azonban volt valaki, aki a segítségére volt, hiszen egyedül nem lehet sikeres egy versenyző sem. Ez az ember a szintén Ellerbe-ből származó Travis Carter. 

Carter egészen elképesztő, mintegy négy évtizedes karriert tudhat maga mögött a NASCAR-ban és jelenleg Denverben él Észak-Karolinában. A következő interjúban a sikeres pályafutásáról beszél, mint csapatfőnök, illetve autótulajdonos.

Carter részese volt a NASCAR első ifjúsági mozgalmának az 1970-es években, amikor is munkába állt L.G. Dewitt csapatánál, ahol Parsons vezetett 1971-ben. Carter szerette volna bedolgozni magát a csapatvezetői posztra Parsonshoz, amikor még csak 23 éves volt és meg akarta nyerni a bizonyos NASCAR Winston Cup Series névre hallgató bajnokságot.

 „Mr. DeWitt Richmond County-ból rendelkezett egy kamionos céggel és egy farmmal is, valamit a Rockingham Speedway egyik fejlesztője is volt.” – mesélte Carter. „Továbbá akart egy csapatot és indított is egyet a ’60-as évek második felében, ahol volt szerencsém dolgozni is egy pár évvel később.”

Carter fiatal volt és még tanuló fázisban járt, de érezte, hogy van benne valami amit tanulással nem lehet elsajátítani. Ezt az esélyt magának köszönhette.

 „Annyit dolgoztam, amennyit csak tudtam. Olyan keményen melóztam annál a csapatnál, amilyen keményen csak tudtam. Rengeteget tanultam és dolgoztam, hogy sikeres legyen a csapat. Egy kiskölyök voltam, aki egy dohányfarmon nőtt fel. Belém volt ültetve a kemény munka, mindenkinél jobban és többet akartam tenni a sikerért.”

Carter számára hamar jött a siker és a bajnoki cím Parsons mellett. 23 évesen gyűjtötte be az első bajnoki címét és a csapat szolgálatában állt 1975-ben is, amikor Daytona 500-at nyertek.

„Hálás vagyok a lehetőségért, amit kaptam a csapatnál. Bennyvel nagyszerű sikereket értünk el, amik új ajtókat nyitottak számomra. Sosem gondoltam, hogy ilyen lehetőségeim lesznek az életben, amikor elkezdtem a sportot.”

Költözés északra!

Az 1975-ös szezon végén Carter kapott egy érdekes telefonhívást. Roger Penske volt a telefon másik végén és állást ajánlott az elsőosztályban Bobby Allison mellé. Ez a már említett ajtók közül az egyik, amely megnyílt az észak karolinai srác előtt.

 „Talán én vagyok az egyedüli, legalábbis a kevesek egyike a történelemben, akik északról jöttek délre és nem fordítva. Ez szokott lenni a bevált módszer a NASCAR-ban.” –viccelődött Carter.

„Jó kis móka volt annak idején Rogerrel dolgozni. Sosem fejeltem el, ahogy Roger azt mondta egyszer, hogy azért szeret, mert ’’addig maradok, amíg nincs kész a munka’’. Nagyon fontos volt ez számomra, hogy elismerte és értékelte a munkához való hozzáállásomat. Sokat tanultam ez idő alatt Rogertől és hálás maradok neki a lehetőségért, amit kínált számomra.”

Carter közelebb akart dolgozni otthonához, így 1978-ban váltott és visszaköltözött délre. Junior Johnson volt a következő állomás.

Carter Junior Johnsontól kapott ajánlatot, hogy a csapatánál dolgozzon észak Wilkesboroban és meg is nyerte a bajnokságot 1978-ban. Ez volt a második bajnoki címe, a versenyzője ezúttal pedig Cale Yarborough volt.

„Remek kis csapatunk volt. Junior Johnson egy igazi törtető típus volt sikeres is volt. Temérdek versenyt nyertünk és Cale egy lélegzet elállító versenyző volt!”

Johnsonékkal 1980-ig maradt együtt, majd ismételten kinyílt egy bizonyos ajtó…

Carter boldog volt Johnson csapatánál, amikor is egy meglepő telefonhívást kapott egy bizonyos Humpy Wheelertől. Wheeler korábban hosszú ideig volt a promótere és az általános igazgatója a Charlotte Motor Speedway pályának. Ezek mellett Hal Needhammel és Burt Reynoldsal dolgozott társtulajdonosként és elhatározták, hogy indítanak egy csapatot a top kategoriában.

 „Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni. Dolgoztam a boltban és akkor Humpy hívott. Mondtam neki, hogy először Juniorral kell megbeszélnem és ezt is tettem. Beszéltünk és átbeszéltük a helyzetet. Junior azt mondta, hogy ez egy jó lehetőség és ragadjam meg. Habár Junior jó üzletet csinált a helyzetből, mert elmehettem dolgozni Halcsapatához, de motorokat tőlük kellett vásárolnunk. Tehát az üzlet mindenki számára gyümölcsöző volt. ”

Carter után Harry Grant csatlakozott versenyzőként a csapathoz és Reynolds is velük marad még egy kicsit, egészen pontosan egy évig. Carter és Grant a ’81-es szezonra álltak össze egy csapattá és az évad hátralevő részében hatszor végeztek a második helyen.

„Nagyon jól működtünk együtt csapatként és versenyeket kellett volna nyernünk az első szezonunkban. Mindig emlékszel azokra, amiket nem nyertél meg és úgy érzed, meg kellett volna nyerned őket.”

Carter végül 1982-ben szerezte meg első győzelmét Grant oldalán és további 9 sikert könyvelhettek el 1988-ig bezárólag.

„Élvezetes volt Harryvel a verseny a 80-as években. Meg tudtuk nyerni a Southern 500-at, amit Cale oldalán is sikerült behúzni. Azok a győzelmek sokat jelentenek számomra, főleg ezen a pályán. Eleinte nehézkesen indultunk, aztán sikerült belejönni, igazán sikeres évek voltak.” -zárta le Carter.

Új kihívás csapattulajdonosként

Carter 1990-ben vásárolta meg saját csapatát. Nem sokat tétlenkedett egyből lecserélte a sikertelene Butch Millert és beültette helyére Rick Mast-t. A csapat sikeresebb lett Mastal aki két top-10-es eredményt is szállított 1990-ben.

Carter és csapata 13 éven keresztül szerepelt a NASCAR-ban. Ezalatt az időszak alatt 493 versenyen indultak el és 10 pilótát alkalmaztak. Olyanokat például mint a NASCAR Hírességek csarnokának tagját Darrell Waltripet, vagy Todd Bodinet de említhetnénk akár Joe Nemechecket is. Ők mind komoly szerepet játszottak a NASCAR életében.

Habár csapattulajdonosként sosem sikerült győznie mégis örömmel emlékszik vissza erre az időszakra. Csapatfőnökként viszont több mint 30 győzelmet könyvelhetett el és kétszer a bajnokot is alkalma volt igazgatni.

Persze, mikor az ember visszatekint csak arra gondol, hogy sok mindent lehetett volna másképp csinálni… De én boldog vagyok azzal amit elértem és próbáltam mindig rendes lenne az összes alkalmazottal. Mindig arra törekedtem, hogy nagyvonalú legyek és lojális. Szerintem ezt sikerült is ezt elérnem annak ellenére, hogy csak egy Ellerbe-i parasztgyerek vagyok.(nevet)

Ahogy a NASCAR folyamatosan átalakult és Carter szponzorai kihátráltak úgy érezte, hogy itt az ideje neki is befejezni. Ezért 2003-ban végül visszavonult és pontot tett egy nem akármilyen karrier végére.

(A motorsport.com interjúja alapján)