Gondolná, hogy a nőket is érdekli a motorsport? A 25 éves holland motorversenyző Nadieh Schoots nem csak nézi, hanem űzi is a sportágat. Egészen tinédszer kora óta motorozik és több komoly bajnokságban tűnt már fel karrierje során. Hogy mit vár a jövőtől? Milyen terveket szövöget egy hölgy ebben az igen csak férfiak által uralt szakágban? És honnan jött a motorok iránti szerelem? A következő interjúból mindez kiderül!

 

A nők nem igazán tűnnek fel a motorversenyzés környékén, te hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?

A szüleimnek volt motorkerékpárjuk, de nem versenyeztek. Édesapám többször is járt nyílt napokon, úgy nevezett ’track day’-en. Ám amikor néha bukott, akkor alább hagyott a lelkesedése. A MotoGP-t mindig követtem a televízióban és minden évben kijártunk Assenbe. Mindig is imádtam a sebességet, jobban izgatott maga a versenyzés, mint a futamok nézése kívülről. 14 évesen egy kisméretű motoron kezdtem és egyre jobb és jobb lettem. 4 évvel később váltottunk egy Aprilia RS250-es gépre, amivel már a nagyobb pályákra is kijártunk. Az első tesztnapon a 3.időt motoroztam a 80 induló közül. Ezek után több versenyen is indultam szerte Európában.

2012-ben hirtelen feltűntél az Amerikai bajnokságban. Honnan jött az ötlet?

2011-ben részt vettem egy salakmotoros táborban Colin Edwards-al. Felkeltettem az érdeklődését az egyik szervezőnek, aki ismert egy gazdag nőt, aki szeretett volna indítani egy saját csapatot a hosszútávú versenyzésben. Csak női versenyzőt szeretett volna, így kapóra jöttem. 2012-ben ott versenyeztem, aztán olyan jól sikerült az első hétvége, hogy a következő AMA Supersport futamon is rajthoz állhattam. A csapat aztán tönkrement, mert távozott a legnagyobb szponzor.

És aztán?

Aztán ott maradtam Amerikában nincstelenül. Szerencsére Scott Russel (Superbike világbajnok 1993) is a csapatnál volt és segített továbblépni. Vele utaztam a különböző futamokra és bemutatott az AMA embereinek a boxutcában. 2013 elején megsérültem, de az év második felében el tudtam indulni a Harley-Davidson kupában. Az AMA szétesését követően átmentem a BSB-hez 2014-ben a Ducati Kupába. Már korábban is versenyeztem az Egyesült Királyságban így otthonosan mozogtam ott. Rengeteg nézőt csábít ki a futamokra, elég izgalmas futamok is vannak, szóval örülök, hogy a részese lehetek.

2 évet húztál le a Ducati Kupában és ebben az évben a BSB Superstock 1000-ben motoroztál…

Temérdek sérülés és balszerencse kísért a Ducati Kupában. Technikai problémák miatt teljesen elveszítettem az önbizalmamat a motor iránt. Váltani akartam, valami újdonságra vágytam. Így kerültem Ian Logherhez a Kawasakival.

És hogy ment a szezon?

Ez egy hatalmas lépés volt, mert borzasztó erős kategóriáról beszélünk. Sokat fejlődtem és mostanra már csak 5-6 százalékkal vagyok a mezőny elejétől. Ez még mindig azt jelenti, hogy a mezőny végéhez vagyok közelebb tehát van még hova gyorsulnom. A csapat tökéletes feltételeket biztosít és nagyszerűen állítják be a motort, de versenyzőként még fejlődnöm kell. Szezon előtt az volt a terv, hogy hosszútávon is együtt maradunk az ILR-el, de aztán úgy döntöttünk, hogy el kell köszönnünk egymástól és más vizekre evezni.

Mik a jövő érvi tervek?

A terv, hogy megvegyem a saját Kawasakimat és versenyezzek a BSB Superstock 1000-ben. Kaptam pár jó tanácsot és segítséget Peter Hickmantól, aki a Superbike-ban versenyez és rengeteg tapasztalattal rendelkezik. Nem fogunk részt venni minden BSB versenyen, mert a cél, hogy részt vegyünk utcai versenyeken jövőre.

Nocsak! Vannak már konkrétumok?

Igen, szeretnék indulni a North West 200-on, a Southern 100-on és az Ulster GP-n is következő szezonban. Ha lesz rá módom, akkor pedig mindenképp indulni akarok a Macau GP-n.

Honnan ez a szenvedély az utcai versenyek iránt?

Amikor karrierem kezdetén belevágtam, soha nem gondoltam volna, hogy utcai versenyen veszek részt. Aztán megnéztem a Closer To The Edge című filmet és minden megváltozott. Hallottam, ahogy a versenyzők ezekről a pályákról beszélnek és láttam a tekintetüket. Teljesen elvarázsolt.

Versenyeztél már ilyen [utcai] pályákon?

Nem még nem. Voltam már a pályák többségén és autóval köröztem rajtuk. Lenyűgöző volt. Ez csak növelte a vágyat, hogy versenyezzek is ezeken az aszfaltcsíkokon. A pályák ismerete kulcsfontosságú, hogyha gyorsan és biztonságosan akarsz menni, úgyhogy a következő hónapokat a tanulással töltöm.

Az Isle of Man TT is a bakancslistádon szerepel?

A következő szezon a tanulásról kell szóljon. Már ami az utcai versenyeket illeti. A terv az, hogy egy csendes helyet találjak a paddock-ban és a saját tempómban tudjak készülni és megfigyelni a többieket. Ha jól sikerül a tanulási fázis, akkor szeretnék elindulni a 2018-as Isle of Man TT-n.

Férfiként szinte akkor hőssé válasz, amikor elindulsz egy Isle of Man TT versenyen. Milyen ez egy nő számára?

Amióta a versenybírák a BSB-ben tudják, hogy terveim vannak az utcai versenyekkel is, a népszerűségem csak nőtt. Azt hiszem 20-30 nő versenyzett összesen a TT-n.

Az utcai versenyektől ugorjunk vissza egy kicsit a pályaversenyekhez. Mik a terveid a BSB-ben?

Úgy érzem belül, hogy bizonyítanom kell magamnak és mindenki másnak is. Szeretnék visszatérni a jövőben egy teljes szezonra a BSB-be. Először is a pontszerzés felé akarok haladni a Superstock 1000-es szériában, majd pedig váltani a Brit Superbike osztályra. Szeretném megmutatni a világnak, hogy igenis meg lehet törni a férfiuralmat egy férfiak által űzött sportban is. Az már egy óriási előrelépés, hogy Maria Herrera a Moto3-as világbajnokságon szerepelhet. Egy nő számára már az is teljesítmény, ha szerepelhet egy ilyen sorozatban és innentől nincs további elvárás vele szemben. Egy férfi esetében más a helyzet. Elvárt tőlük, hogy gyorsan fejlődjenek és hamar szállítsák az eredményeket. Szeretném magam ezzel motiválni, hogy én is képes vagyok erre és szeretném, ha ez lenne velem szemben is az elvárás.

MDG

(a képek forrása: www.nadiehschoots.com)