motorsport

Akik látták az Ayrton Senna életéről szóló dokumentumfilmet biztos emlékeznek a zárójelenetre, amiben megkérdezik a brazil világbajnokot, hogy ki volt az az ellenfél, aki ellen a legnehezebb volt versenyezni. Senna pedig Terry Fullertont választotta. Nem Prostot, Schumachert, Mansellt, Patreset vagy Piquet. De ki is ő? Miért nem versenyzett soha a Forma-1-ben? És hogy élte meg a Senna elleni versenyzést? 

Aki Ayrton Seanna válaszára kiváncsi itt megtekintheti:

Hogy találkoztatok először?

Mikor először találkoztunk, mindketten az olasz DAP csapatnál gokartoztunk. Én 25 éves voltam, ő pedig 17. 1978-at írtunk. Éppen készítettük fel a felszerelést a világbajnokságra, ami két-három héttel később kezdődött. Csak egy kölyök volt, 17 évesen, mondjuk ez nem meglepő. Elég vékonyka, bénácska, kicsit olyan volt, mint aki még éhezett is. De nagyon lüktető személyiség volt már akkoriban is. Volt benne valami olyan intenzitás, amit előtte még sose láttam. Hajtotta a csapatot, nagyon rendes volt, segített a szerelőknek, jó fej srácnak tűnt. De félreértés ne essen, sosem vette le a szemét a valódi céljairól. Mindig fókuszált. Aztán elmentünk a tesztre, Parma mellé, ami úgy kb. 50 mérföldre volt a csapat főhadiszállástól. És bumm. Ayrton berobbant. Már az első nap nagyon gyors volt, és hirtelen mindenki rájött, mennyire tehetséges pilótát szerzett a csapat. De azért nem volt tökéletes. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ekkor még nem volt az. Megtanult, eggyé válni az autóval, és az elhivatottsága, és a szellemisége hajtotta előre. De legalább három évre szüksége volt Európában, hogy rájöjjön mi is az a nyers sebesség, és hogyan uralhatja, vagy hogyan lehet okosabb. Volt jó néhány alkalom, amikor erősen belém hasított, hogy mennyire érezte hol a tapadás, és milyen jól autózik a határon. A három év alatt a nagy tehetségből hirtelen, egy kész versenypilóta vált belőle. Jobb döntéseket hozott, és jobban tervezett előre.

Milyen pilóta volt Senna?

Erre van jó pár példám. A teszt vége felé, a pálya már egyre jobban tapadt. Olyannyira, hogy ki kellett szélesíteni az íveket, mert egyébként folyamatosan két kerékre állt volna az autó. A helyzet odáig fajult, hogy be kellett jönnöm a boxba, hogy átállítsák az autót. Ő viszont ezt nem tette meg, és így is gyorsabb volt nálam.

Egy másik alkalommal, épp a kvalifikáció zajlott, volt egy kanyar, amit gyakorlatilag padlógázon tudtál bevenni. Viszont a gumijai már nem voltak az igaziak. De ő így is megpróbálta a padlón bevenni a kanyart, az autó pedig két kerékre emelkedett. De ő így se emelte el a lábát a gázpedálról. Megpróbált így is a leggyorsabb lenni. Nem sikerült neki, 110-es sebességnél kisodródott jobbra, és beleállt a falba, a mögötte jövő gokarttal együtt. Ez nagyon szokatlan volt nekem, mondhatnám sokkolónak is. De őt ennyire hajtotta a saját elvárása, szellemisége. Túlment azon a határon, ami már racionális volt. Ez nem kis baleset volt. Átugrottam a kerítésen, odarohantam hozzá, olyan hevesen lélegzett, hogy az összes levegőt kilélegezte, és a teste szinte elernyedt. A szemei pedig szinte félelemben úsztak valósággal. Lenyugtattam, és mondtam neki, hogy kezdjen el lassan lélegezni, ami 10-12 másodperccel később be is következett. Miután magához tért, felállt, és nem volt semmi baja, de ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.

 Milyen volt a kapcsolatotok csapattársként?

Az első évben és a második év felében, teljesen jó, barátinak is merném mondani. Aztán később sokkal intenzív lett. Eltávolodtunk egymástól, távolságtartóbb lett. Az egész kezdett kevésbé baráti lenni, egy ellenfelet kezdett bennem látni, akit mindig próbál legyőzni, de ritkán sikerült csak neki. Egy kicsit kezdett kellemetlen lenni a szituáció, de nem az én részemről. Ő kezdte el másképp kezelni a dolgokat, és távolságot gerjesztett köztünk.

Volt egy nagyon furcsa esemény is köztünk. 1980-ban a Bajnokok kupája az utolsó körben dőlt el, amikor én megelőztem, és így nyertem meg a bajnokságot. Én nem éreztem úgy, hogy szabálytalan előzés lett volna. Egy kicsit keményebbnek kellett lennem, mert ő is nagyon keményen védekezett mindent beleadott. Amikor megelőztem, egy kicsit összeértünk, ő pedig szélesebben kellett, hogy forduljon. Másnap pedig a hotel medencéjénél, a mérnökömmel ökörködtünk, természetesen nagyon boldog voltam, az előző nap miatt, Ayrton pedig épp ellenkezőleg. Ott ült, csak engem nézett, én pedig észre se vettem. Aztán egyszer csak elfordultam, amikor ő felállt felém futott, és belökött a medencébe. Pedig én teljesen fel voltam öltözve. Amikor feljöttem a víz alól, csak azt hallottam, hogy szarkasztikusan nevet, és láttam, ahogy elmegy. Azért nagyon meglepődtem, sokkolt. Nem értettem miért csinálta. Gondolom valamiféle bosszú volt, az előző napiért.

Ha ennyire jó voltál, hogy-hogy soha nem versenyeztél a Formula 1-ben?

Mert az őrület volt, hülyeség. Úgy hullottak a pilóták, mint a legyek. Akkoriban az lett volna a leghalálosabb sport a világon. Évente három-négy ember halt meg versenyzés közben. Ha beültél egy F-1-es autóba 60% esélye volt annak, hogy nem szállsz ki élve. A gokartozást pedig nagyon élveztem, ugyanúgy világot láttam, és jól megfizettek. Nekem ennyi elég volt. Plusz a testvérem is motorversenyzés közben halt meg. A szüleim biztos, hogy nem örültek volna annak, ha én is ilyen pályát választok.

Mit ért volna még el Senna, ha nem következik be a baleset?

Nehéz megmondani. De mindig sikerült a jó autót és a jó embereket megtalálnia, szerintem még sokat nyert volna. Viszont nem éreztem volna úgy, hogy muszáj nyernie. Mikor arra a pontra jutott, már megmutatta, hogy mit is ért el ő, és mennyire fenomenális pilóta volt. Ezt akkor se bizonyíthatta volna jobban, ha még nyer tíz VB-t. De biztos vagyok benne, hogy még nyert volna…

(a www.motorsport.com interjúja alapján)