A hír így szól: Herczig Norbert nyerte az országos bajnokság idei negyedik futamát, a Veszprém-ralit is. A címvédő előzőleg az Eger-, a Miskolc- és a szombathelyi Iseum-ralin sem talált legyőzőre. A hétvégi viadal honlapja szerint a második helyen Ollé Sándor, míg a harmadikon Balogh János zárt. 

 

Negyedszer győzött tehát Herczig Norbert, a magyar abszolút rali bajnoki cím védője, aki - lassan elmondhatjuk - nyerni jár a Veszprém-ralira. Mindez önmagában is nagyszerű eredmény, de Igor Bacigallal az oldalán mindezt azzal is megkoronázta a Skoda Fabia R5-össel versenyző pilóta, hogy idén a négy országos bajnoki futamból mindegyiket megnyerte. Töretlen lendülettel halad tehát a páros a címvédés felé, amely akár már a rali ob következő versenyhétvégéjén, a Fehérvár-ralin is megtörténhet. Az idei negyedik győzelem és az elmúlt hónapok remeklése kapcsán kerestük meg Herczig Norbertet, aki egy kicsit még a csütörtöktől vasárnapig tartó hétvége hatása alatt állt, de azért kipucolta a fejét és válaszolt a kérdéseinkre.

 - Furcsa látni, hogy még mindig a hatása alatt vagy a versenynek. Ennyire koncentrálsz?

- Igen, muszáj. Százszázalékosan ott kell lennem, mert tartozom ennyivel saját magamnak, a partneremnek és a csapatnak, de a szurkolóknak is. Kell egy pár nap amíg kitisztul a fejem, ami azért is furcsa, mert ugye én nem csak versenyző vagyok, van privát életem és munkám, családom is. Tehát ilyenkor azért nem könnyű visszarázódni a mindennapokba.

Ráadásul ez a verseny most különleges is volt, mert ott volt a család, a feleségem és a két gyerekünk a helyszínen. Ilyenkor még jobban figyelek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de általában nem szeretem, ha eljönnek a versenyeimre, mert az az elvem, hogy nem szabad megosztanom a figyelmet. Márpedig, ha itt vannak, akkor óhatatlanul egy kicsit velük szeretnék foglalkozni, zavar, ha ezt nem teszem meg, így pedig nincs teljesen ott a fejem a pályán. Amikor egy-egy gyorsnak vége van, akkor beszélünk és foglalkozom velük, szóval velük is vagyok.

Éppen ezért, mivel lassan 20 éve versenyzem ezért mondhatom, hogy van egy olyan szokásom, amit ők is tiszteletben tartanak, hogy évente egy versenyre jönnek el megnézni engem, minket. Általában egy koranyári eseményt választunk ki, ami vagy a Veszprém-rali, vagy a székesfehérvári verseny. Most úgy döntöttünk, hogy erre, egyébként az általam nagyon szeretett versenyre jönnek el.

- A feleségednek nem jut néha eszébe, hogy alapvetően borzasztóan veszélyes, amit csinálsz? 

- Biztos vagyok benne, hogy igen. Féltenek, de szerintem alapvetően nem jut eszébe, hogy mennyire veszélyes, amit csinálok. De ha már szóba került, akkor elmondok egy olyan sztorit, ami ebben változást hozott. Nem túl régen derült ki a feleségem számára, pedig benne van a raliban a veszély, hogy ez egy alapvetően veszélyes dolog.  

Tavaly, pont a Veszprém-ralin az edzőmmel úgy döntöttek, hogy kimennek és megnéznek egy gyorsasági szakaszt. Ez pont az én egyik kedvenc gyorsaságim, a Kislőd - Szentgál szakasz volt, ahol nagyon szeretek versenyezni, jó időket tudok rajta menni. Nem is vesztettem ott szerintem gyorsasági szakaszt. Nagyon szűk, nagyon tempós, jó ritmusváltások vannak benne. Jók ide a beállításaink, jó megtudjuk találni az abroncs vágását és mivel jó visszajelzéseket kapok az autótól, remekül tudok itt autózni.

Szóval tavaly a kis családom kijött, beállt a fák közé egy biztonságos helyre, de olyan helyre, ahova egy bukkanó után borzasztóan nagy tempóval érkezünk meg. Egy bal-jobbkanyar, majd utána egy élesebb balkanyar jött. Ott, ezt látva a feleségemnek leesett a tantusz, hogy ez egy veszélyes sport. Azt mondta, hogy irtózatosan gyorsan jöttünk és ezt ott, a bukkanó után lehetett látni igazán, ahogy beestünk oda a fák mellé. Azt mondta nekem, hogy ő soha többet nem megy ki egy ilyen helyre, ahol ennyire közelről láthat minket, hanem inkább a katonai lőtéren, messziről egy dombról néz majd minket, mert az nem annyira félelmetes. Pedig elég régóta velem él, de ez csak most esett le neki.

- Bessenyey Zoli balesete kapcsán kell megkérdeznem, hogy ilyenkor mennyire tudjátok kikapcsolni a „vészcsengőt“ magatokban? Mégis csak, ha egy hétközi teszten is, de itt bukott valaki, aki életveszélyben volt a verseny napjaiban is.

- Nagyon nehéz erről beszélnem, mert lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok. Azonban a saját magam és a társam védelmében ilyenkor egy önvédelmi stratégiát követek. Engem is érdekelt, hogy mi történt, szurkoltam, hogy Zolinak ne legyen baja, de ennek ellenére a verseny végéig nem akartam tudni, hallani erről az esetről. Megkértem a szerelőket, a társaimat, hogy nem is mutassanak képeket Hadikék versenyautójáról. Tudom, hogy ez egy hétközi teszten történt eset, ahol ráadásul nem is a navigátor ült az autóban, de akkor is hatással lehetett volna a teljesítményemre. Elvonta volna a figyelmet, amit a saját és Igor biztonsága érdekében nem engedhetek meg magamnak.

Ahogy vége volt az utolsó gyorsaságinak, kiszálltam az autóból és az ünneplést követően az első kérdésem az volt, hogy mi van Zolival? Nem vagyok feljogosítva arra, hogy én beszéljek Bessenyey Zoli állapotáról, de azért itt elmondom, hogy azt az információt kaptam, hogy Zoli nyaki csigolyája sérült, talán az ötös, de nem tört szilánkosan, így a műtét sikerült és fel fog épülni. Kívánom neki tiszta szívemből!

 - Az előbb hosszan mondtad, hogy volt egy bal, majd egy jobbkanyar és emlékeztél, ahogy leestél a bukkanó után. Ilyenkor ott van előtted a gyorsasági, mennyire vagy vizuális típus?

- Igen, ott van a fejemben. Ahogy az előbb mondtam, már én is beléptem az öregek táborába. Jövőre jubilálok, akkor fogok húsz éve versenyezni. Ezáltal és amúgy is nagyon sok olyan pálya van, ahol ismétlődnek a gyorsok. Az előbb említett szakasz, a Kislőd - Szentgál gyors pl. sokáig nem volt a programban, de 2011-ben visszahozta a rendező. Emlékeztem rá. Nagyon sok gyorsasági ott van a fejemben, de érdekes, amikor megyek a gyorsaságin és mondja az itinert a navigátorom, akkor ha nem az az információ jön, amire számítok, esetleg egy kicsit később jön, mint ahogy várom, akkor elbizonytalanodom. Alapvetően három dologból áll össze a versenyzés: amit látok, amit tudok és amit hallok. Ha valamelyik hibádzik, akkor oda a magabiztosság. Hiába vannak meg részek a fejben, kell rá a megerősítés.

- Igor Bacigállal mióta versenyeztek együtt?

- Ötödik éve. Ő remekül érzi a ritmust, tudja, hogy nekem hol kell kivárni, hol kell gyorsítani. A pályabejáráson abszolút alkalmazkodik hozzám és azt húzza össze az itinerben, amit kell. Az elején egy kicsit nehezebben ment a közös munka, de most már teljesen összecsiszolódtunk. Nem udvariasságból mondom, jó is, hogy rákérdeztél, de a navigátorokról méltánytalanul kevés szó esik a mi sportágunkban. Pedig ők az igazi hősei a technikai sportoknak, ahol van navigátor, teát a raliban, terepraliban.

Beülnek oda melléd és a kezünkbe adják az életüket. Gondolj bele: ő nem tud mit tenni, ha baj van, nekem még van menekülési lehetőségem, egy kormány mozdulat, egy fékezés, bármi. Ő pedig ott ül a hatpontossal bekötve a jobbegyben mellettem és vár. Nehéz lehet. Ha ő hibázik, akkor van kontrol, ha én, akkor ő nem tud mit csinálni. Órási bizalomra van szükség a részükről.

Igor egy felvidéki magyar srác, aki azért szlovák anyanyelvű ember, 60 százalékban a szlovák, 40 százalékban a magyar nyelvet beszéli. Gondold el: mennyire nehéz lehet neki magyarul olvasni az itinert. Ott nincs idő gondolkodni, én nem beszélek úgy angolul, ahogy ő magyarul, de át tudom érezni, hogy ez mennyire nehéz lehet. Azért 2013 környékén kellett egy olyan 6-8 verseny, amíg beleszokott ebbe a nehéz helyzetbe, de most nagyon jól, ügyesen csinálja.

- Sokan mondták a mostani Veszprém Rali utolsó gyorsaságija kapcsán, hogy csak szerencsével tudtátok megőrizni a magabiztos vezetéseteket. Mire gondoltak, miért mondták?

- Az ORB-n ugye általában kettő napot versenyzünk a futamokon és a második nap az első nap végeredménye, állása alapján indulunk, így rajtolunk. Tehát most mi mentünk elől vasárnap is, amikor leszakadt az eső. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mert nekünk kellett takarítani. Ez mondjuk szombaton is így volt, hiszen a bajnokság állása alapján akkor is az első helyről vágtunk neki a versenynek. A nyitónapon is ez volt a neheze, mert poron kellett közlekedni, de az nem volt akkora hátrány.

Vasárnap az utolsó gyorsasági ugyanis teljesen irreális volt. 1 perc 30 másodperces előnyünk volt, tehát nem tartottunk a szakasztól, mert úgy voltunk vele, hogy egy biztonsági versenyzéssel meg tudjuk őrizni ezt a vaskos előnyt. Igen ám, de az Öskü melletti gyorsaságin az eső miatt tócsák, nem is tócsák, kisebb tavak voltak. Amikor szétvertük a vizet az bement a motortérbe, becsapott az autóba, leszakította a lökhárítót, sőt az autó tetején lévő szellőzőn is befolyt a víz rá Igor itinerére, a nyakamba. Ráadásul többször megúszott az autó, borzasztó nagy kövek voltak a víz alatt, ami defektet is okozhatott volna, de azok mellett csónakáztunk el, szabályosan elcsónakáztunk. Azt hittem ott a vége. De végül az 1:30-as előnyből 15 másodperc megmaradt. Persze a harmadik-negyedik autótól már jobb volt a pálya, mert addigra szétcsaptuk, lesöpörtük a vizet. Alapvetően minden autó fel van emelve a murvás talaj miatt, de annyira azért nincs felemelve, hogy át tudjon menni ezeken a kisebb tavakon. Nem jó ez így, de mindegy, ez volt.

- Az előző idényben, annak ellenére, hogy bajnok lettél, azért meg-megszorítottak benneteket, most azonban hihetetlenül magabiztossak vagytok. Mitől megy ennyire jól most nketk, a csapatnak és neked?

- Azt hiszem, hogy az évek meg a rutin számított. Nem vicc, tényleg ez számít. Ötödik-hatodik éve versenyzünk egy Skodával, egy Skoda Fabiaval, ennyi ideje dolgozunk együtt mi is és ezzel a csapattal, a Skodát szervizelő BRR Teammel is. Mondhatom, hogy a világ egyik legprofibb privát csapatáról van szó, amelyről azt kell tudni, hogy a Skoda gyári csapata mellett ők a privát program fő mentorai és a csapat tulajdonosa, Raimund Baumschlager, aki 12-szeres osztrák ralibajnok, részt vett a Fabia S2000-es és az R5 fejlesztésében is. Neki első kézből olyan információi vannak, sőt több információja van ezekről az autókról, mint a Skoda Motorsportnak. Ez is nagyon sokat számít, meg az is, hogy az évek alatt megtanultam ezekkel az autókkal egy olyan lendületautózást, ill. megtanultunk, ami magabiztosságot hoz. Nekem és a csapatnak is. 

Alapvetően nagyon sokat foglalkozom a versenyzéssel, gondolkodom, töröm a fejem rajt, hogy lehet jobb, gyorsabb. Sokat dolgozom Matics Zsoltival, hogy erősebb legyek, jobbak legyenek a reflexeim. Ezekben keresendő a válasz. De az autósportban azért az sem mellékes, hogy most velünk van a szerencse. Régebben egy pici mindig elválasztott attól, hogy a végső siker meglegyen, Hiába voltunk gyorsak. Összességében azt kell mondanom, hogy ez az egész csomag, ami most összeállt, nagyon rendben van.

ODTs