Ha Stephane Peterhanselre a Mr. Dakar becenevet ragasztotta a terepralis társadalom, Jutta Kleinschmidt a Mrs. Dakar kitüntető címre pályázhat, hiszen máig ő az egyetlen, aki női versenyzőként megnyerte a világ leghíresebb terepraliját.

 
 

Jutta Kleinschmidt számára a versengés több volt egyszerű hobbinál: áthatotta az egész életét. Az 1962. augusztus 29-én született hölgy egészen fiatal korától kezdve a gépek világában képzelte el jövőjét, ennek megfelelően a középiskola elvégzése után az isny-i politechnikum fizika szakirányos hallgatója lett. Kleinschmidt négy évvel később megszerezte diplomáját, szakdolgozatát pedig a BMW-nél készítette el „Tesztpad tervezése és megvalósítása a járművek légkondicionálásához” témában.

A hölgy figyelmét ekkora azonban már felkeltette a versenyzés, annak is a tereprali-szakága: az 1987-es Dakar Ralit még nézőként követte figyelemmel, ám egy HPN BMW nyergében szakaszról szakaszra járt, hogy ne maradhasson le semmiről! Szenvedélye azonban nem merült ki ennyiben, ő is harcba akart szállni, ezért fél évvel később már ott volt a Fáraó Rali indulói között. Az egyetem elvégzése után Kleinschmidt a BMW mérnökeként kezdett dolgozni, ám szakmai előrehaladása mellett sokkal jobban mozgatta fantáziáját a versenyzés: annyira elhivatott volt, hogy profi szerelőműhely hiányában a saját monacói konyhájában javította motorját – a konyhaszekrényen a sütés-főzéshez szükséges eszközök helyét hengerfejek és alkatrészek vették át.

Jutta 1988-ban aztán lehetőséget kapott arra, hogy elinduljon a Dakaron, melyet egyre több megmérettetés követett. 1992-ben megnyerte a rali nők számára kiírt versenyét, és ekkor adta fel karrierjét is. A kölni születésű hölgy nem elégedett meg azzal, hogy saját motorja nyergében szeli a sivatagot, és Jean-Louis Schlesser navigátora lett. Hogy ennek egyenes következményeként, avagy sem, nem tudni, mindenesetre a páros között szépen lassan szerelem szövődött.

Kleinschmidt nem várt sokat arra, hogy maga is a volán mögé üljön, első versenyére 1994-ben került sor, majd motoroknál is váltott: a hosszú ideje használt BMW-t KTM-re cserélte. A Dakaron azonban idővel az autózásra terelődött a hangsúly a motorokról: 1997-ben a Schlesser Buggy-t kormányozva az első nő lett, aki szakaszt tudott nyerni a verseny történetében, amely azért is nagy szó volt, mert a különleges gépben egyedül ült, navigátor nélkül, így két ember munkáját végezte – végül ötödik helyen zárt összetettben. Erről így beszélt a verseny után:

Talán még sohasem voltam ilyen fáradt életemben. Nagyon kemény és hosszú volt számomra ez a verseny. Az, hogy egyedül kellett mennem navigátor nélkül egy autóban az óriási kihívás volt, de sikerült megbirkóznom vele. Végül is elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Most pedig hazamegyek és egy hétig csak aludni fogok úgy érzem.(nevet)

 

1998 már kevesebb sikert tartogatott számára, hiszen 24. lett, év végén azonban már egy Mitsubishivel, a svéd Tina Thörnerrel az oldalán negyedik lett az Emirátusok-beli Desert Challenge-en, a ’99-es Dakaron pedig három napig álltak az összetett élén, végül harmadikak lettek, természetesen először nőkként a verseny történetében. A páros egy évvel később ötödik lett, Kleinschmidt pedig az év során – amikor hosszú idő óta ismét teljes tereprali-szezont teljesített – Andreas Schulzot ültette a navigátori székbe, ezzel pedig összeállt a nyerő páros.

A 2001-es Dakar Ralin ugyan egyetlen szakaszgyőzelmet arattak, de megbízható versenyzésüknek köszönhetően feljutottak a terepralizás csúcsára. Kleinschmidt márciusban a Mitshubishi Germanytól átszerződött a japánok gyári csapatába, amellyel 2002-ben második helyen zárta a Dakart. A pilóta a sivatag mellett más terepen is jól érezte magát: indult a franciaországi Andros Trophy-n, valamint több alkalommal a nürburgringi 24 óráson, mivel mással, mint egy Mitshubishivel.

Jutta 2002-ben szerződést kötött a Dakart meghódítani készülő Volkswagennel, amely gyártó színeiben 2003-ben egy VW Tarakkel szállt harcba (8. hely új navigátorával, Fabrizia Ponsszal), emellett segített a később sikeres Race Touareg kifejlesztésében is. A 2004-es ralit már ezzel a modellel kezdte meg, amelynek első szakaszgyőzelmét is ő szerezte, végül a 21. helyen zárta a küzdelmet. 2005-ben már sokkal kegyesebbek voltak hozzá az égiek, hiszen a harmadik helyig jutott – a hölgy úgy vélekedik erről az eredményről, hogy bár negyedik dobogóját szerezte a Dakaron, ez történelmi jelentőségű, hiszen egy dízelmeghajtású gép érte el a sikert, először a verseny történetében.

Volkswagenes szerződése lejártával Kleinschmidt visszatért bölcsőjéhez, és a BMW X-Raid alakulatának versenyzője lett, sőt, korábbi navigátorával, Tina Thörnerrel is újra összeállt.

Az új kihívás nyögvenyelősnek bizonyult, ugyanis 14. helyen zárták a 2007-es Dakart – Kleinschmidt ekkor indult utolsó alkalommal a világ leghíresebb terepraliján, azóta nagyobb energiát fektet a hosszútávú pályaversenyzésre, de a terepralizást sem mellőzi. Kalandjairól 2010-ben könyvet jelentetett meg (Győzelmem a Dakaron), később pedig egy másik kiadvány szerkesztésében is szerepet vállalt (A nők jobban vezetnek, mint a férfiak gondolnák). Amikor arról kérdeztük, hogy valaha fog még e Dakar versenyezni így válaszolt:

"Nem hiszem. Elég homokot nyeltem már életem során, nem szeretnék többet.(nevet) Most már inkább inspirálni szeretném az embereket és dolgozni a világ jobbá tételén."

Kleinschmidt elhivatottsága ötven felett sem kopott meg: motivációs előadásokat tart (nem csak nőknek!), honlapján található nyilatkozata pedig afféle ars poeticaként is felfogható:

"A jövőm tele van tervekkel. Nem csak a motorsporttal kapcsolatosan, hiszen ösztönözni szeretnék mindenkit."

A formula.com interjúja alapján.