Lewis Hamilton, Valentino Rossi, Yvan Muller – csupán néhány nagy egyéniség a motorsport világából, akik eredményeik mellett erős egyéniségükről is híresek, és a DTM-es szakértők szerint épp ez hiányzik az ő kedvenc sorozatukból.

 

 A motorsport elmúlt évtizedei során világosan kirajzolódott, hogy az igazi, felejthetetlen egyéniségek nem csupán kiemelkedő sikereikkel, hanem konfliktusaikkal, ellentmondásos akcióikkal és csípős megjegyzéseikkel váltak azzá, akiért egész tömegek rajongtak.

A Formula–1-ben James Hunttól kezdve Michael Schumacheren át Lewis Hamiltonig tucatnyi ilyen versenyzőt fel tudnánk sorolni, ahogy a MotoGP-ben és a WRC-ben is sorjáznak az igazi egyéniségek múltban és jelenben egyarátnt.

Ha azonban a DTM-re kerül a szó, mindenkinek tökéletes német precizitás, a szervezettség és a fejlett technológiák ugranak be elsőként, de talán épp ez a steril profizmus az, ami kiöli az érzelmeket a sorozatból. Mivel a versenyzők nagyon ügyelnek rá, hogy mindig a gyártó által elvárt polkorrekt hangnemben beszéljenek, ritka, hogy egy-egy nyilatkozat hallatán az ember felkapja a fejét. A DTM közelében dolgozó szakértők szerint viszont az ő kategóriájuknak is nagy szüksége lenne az igazi egyéniségekre.

„Olyan pilótákra van szükségünk, akik adott esetben kinyitják a szájukat, és őszintén elmondják a véleményüket egy-egy helyzetről – mondta az autóversenyzőként és riporterként is tevékenykedő Christina Surer, aki a DTM-ben versenyző Martin Tomczyk felesége. – Amikor a versenyzők szabadon beszélnek, azt a szurkolók is nagyon szeretik.”

Így gondolja ezt a háromszoros DTM-bajnok Klaus Ludwig is, aki szerint a többieknek Mattias Ekströmről kellene példát venniük, mert a jelenlegi mezőnyből egyedül ő vállalja fel a konfliktusokat: „A DTM-nek olyan figurákra van szüksége, mint ’Eki’ – még legalább tízre! Mindenki azzal a fegyverrel harcol, ami a rendelkezésre áll, és az érzelmek is ezek közé tartoznak.”