A korábbi Dakar-győztes kamionos, Hans Stacey nagyon kiakadt a viadal idei szervezőire, akik érzése szerint teljesen tönkretették a patinás viadalt. A holland teljes fejetlenségről és káoszról számolt be, amely során majdnem otthagyta az egész versenyt.

 

Az elmúlt években sok kritika érte a Dakart, amely az elégedetlenkedők véleménye szerint már egyáltalán nem ugyanaz a viadal, mint a kezdetekben. Sokaknak hiányzik az utánozhatatlan Afrikai hangulat és a verseny őszinte jellege, ráadásul úgy tűnik, már a szervezők sincsenek mindig a helyzet magaslatán.

Erről számolt be a korábbi Dakar-győztes kamionos, Hans Stacey, aki az elképesztő káosz közepette kis híján fel is adta a versenyt. A szabályok szerint különleges helyzetekben az adott versenyző biztonsági okokból kérheti az indulási sorrend megváltoztatását, és a holland kamionos élt is ezzel a jogával csütörtökön, a szervezők viszont ellentmondásosan cselekedtek.

„Szerdán 1100 kilométer után értem be a táborba, és a listán a 99-ként szerepeltünk. Ez nagyon veszélyes, mert a sebességkülönbség 80-90 km/óra is lehet a javunkra, egyszer majdnem neki is mentem hátulról egy dzsipnek. Végül a szervezők elismerték, hogy hibáztak, mert elfelejtettek előrébb rakni az indulási sorban, ezért engedélyezték, hogy 12-ként rajtoljunk el az egyik Kamaz mögül. Meg is érkeztünk időben, beöltöztünk, aztán az indulás előtt a szervezők közölték, hogy mégsem mehetünk. A navigátorom és a szerelőm húsz percig győzködték az illetékeseket, ekkor viszont már az időt is elkezdték mérni, miközben el sem indultunk…”

Stacey végül azzal zárta le a vitát, hogy a potenciális veszély miatt inkább feladja az egész versenyt, és bár a szervezők azt szerették volna, ha a sor végén mégis elindul a szakaszon, a holland ezt sem vállalta. Végül névleges idővel teljesítettnek minősítették a szakaszát, és mégis folytatta a küzdelmet, utána viszont már nem volt reális esélye a kiemelkedő eredmény elérésére. A versenyző nagyon csalódott volt:

„Az egész rali nagyon rosszul volt szervezve – nem fogadok el semmilyen bocsánatkérést. A Dakar már nem a sportról, hanem a pénzről szól, csak a pénzszerzés érdekli a szervezőket. Ez volt a 12. Dakarom, de még sosem láttam ennél rosszabb lebonyolítást.”